The Mars Volta klub

Ez az album szinte teljesen eltér Omar Rodriguez-Lopez eddigi munkáitól (már amennyire: érted), belekerült egy újfajta íz, amit nem szeretnék megfogalmazni, ugyanakkot emitt-amott felfedezhetőek ismerős gitár-sikolyok, vagy egyéb hangok. Nagyon régóta vártam, hogy meghallgathassam ezt az albumot, mert a The Mars Volta utolsó albumán volt néhány számomra kétes dallam, de hozzáteszem: azóta már megszerettem azokat is. Kacaj? Ez a szólólemez a Mexico című számmal kezdődik, ez egy 3 perces meglepetés, vagy inkább a megleleptéssorozat első darabja. A következő számok ugyanis mind elkanyarodnak valamiféle szokatlan hangzásvilág felé, nem részletezném, hogy mit-mikor és miért, hiszen akik ismerik Omar Rodriguez-Lopez munkáit azok tudják mire gondolok. És nincs ebben semmi benfentesség, egyszerűen csak örülök annak, hogy van a mostani kortárs zenében egy olyan zeneszerző mint Omar Rodriguez-Lopez. A következő szám amit kiemelnék a "Una Ced Lacerante" címet kapta: gyönyörűszép, nem nagyon tudok róla mást írni, de ezt muszáj volt és ez még csak nem is nagyon feketepók. Mosoly. Végülis üdítő és lebegtető. Azután, hogy a felsorolás igazán felsorolás lehessen, itt van a Calibration című szám, amin Cedric énekel - ebben megint ezernyi hang és játék. Némi éneklés, torz hangokon, közben alig játszó dobok és jazz, de persze egyáltalán nem biztos, tütütütütütütü. A Grey (Cancion Para El) c. szerzemény a játék következő érdekes darabja, igazából az ember kellemetlenül érzi magát arról, hogy hangoról kellene írnia - a betűk még csak nem zavarnának, de az értelmes szavak annál inkább. Tehénkígyó. Szóval rajzolok inkább sárgolyót és nem írok tovább arról amiről ilyen formában nincs értelme, esetleg csak válaszolni lehetne egy művészi projekt keretein belül: párbeszéd a széllel. De azért a végére: ez egy nagyon jó album, szerintem nem nagyon van párja a jelenlegi kortárs rockzenei közegben - hacsak nem a The Mars Volta. Vicc. Küzdjünk magunkkal. Mert szerintem olyan számokról, mint például a "Lick The Tilting Poppies" nem nagyon lehet mit írni - szépségesen elringató? Nem ad vissza semmit, megpróbálja közhelyekbe fullasztani azt ami költészet. Szóval ennyi. Aki halgassa, ami hallgassa. Csapáscsókot a világ seggére, hogy könnyek az égboltról.